|
Általános kérdések a Víz Keretirányelvről
Azt is lehet mondani, hogy minden fontos, ami a Víz Keretirányelvben megjelenik. Részben szubjektív módon azonban kiemelhetők a Víz Keretirányelvnek olyan részei és előírásai, amelyek általánosságban is, vagy Magyarország számára különösen fontosak. A Víz Keretirányelv körülbelül öt évig készült, ha a szükségességét igazoló előkészítő tanulmányok idejét is beleszámítjuk, még néhány évvel hosszabb ideig. Európa nagyszámú, kiváló szakértője mindent megpróbált belefoglalni a Víz Keretirányelv előírásaiba, ami ahhoz szükséges, hogy a vizek - ritka és nagyon indokolt kivételektől eltekintve - 2015-ig jó állapotba kerüljenek, és utána ez a jó állapot fenntartható legyen. A Víz Keretirányelv részletes előírásokat tartalmaz arra vonatkozóan, hogyan kell megállapítani azt, hogy milyen állapotban vannak jelenleg a vizek, és hogy mit jelent vagy jelentene az, hogy jó állapotban vannak. Előírja azt, hogyan kell megvizsgálni, hogy milyen emberi hatások rontják vagy veszélyeztetik a vizek állapotát és előírja azt is, hogy intézkedési tervet kell kidolgozni arra, hogy a vizek jó állapotát elérjük, biztosítsuk, illetve fenntartsuk. Az előírások nagyon sok feladat megoldását teszik szükségessé (pl. a szükséges monitoring rendszer megtervezése, a vízgyűjtő gazdálkodás területi egységeinek kijelölése, a vízgyűjtő gazdálkodási tervek készítése, a társadalom bevonása a tervezési folyamatba stb.). Sok olyan feladat is szerepel a Víz Keretirányelvben, aminek a módszertanát és a gyakorlati alkalmazásának módját még csak most dolgozzák ki. Magyarország számára különösen fontosak a Víz Keretirányelvnek a nemzetközi vízgyűjtő gazdálkodásra és vízgyűjtő gazdálkodási tervezésre vonatkozó előírásai. Ezek legfontosabb jellemzője az, hogy kötelezővé teszik az EU tagállamok (és így a csatlakozásra készülő országok számára is) a vízgazdálkodási tevékenységek koordinálását az egész vízgyűjtőn, ami többek között közös nemzetközi vízgyűjtő gazdálkodási tervek készítésére kell, hogy irányuljon.
Az EU víz- és környezetgazdálkodásra vonatkozó, a Víz Keretirányelvben is hivatkozott irányelvei a hetvenes évek közepétől alakultak ki. Az egyes irányelvek különböző időpontokban léptek hatályba és így mindig magukon viselték az adott időszak sajátosságainak bélyegét. Több irányelvet többször is módosítottak hatályba lépésük óta, de ez nem vezetett teljes korszerűsítésükhöz és összehangolásukhoz a többi érvényes irányelvvel. Ha a körülmények sürgőssé tették valamilyen új irányelv kiadását, kidolgozták, és ha a tagállamok meg tudtak egyezni az irányelv tartalmában, akkor hatályba léptették. A feltételek később megváltoztak, az irányelveket többször módosították, de ennek ellenére azok sokszor nem érték el a kívánt hatást. Nem vált az irányelv haszontalanná, vagy elhibázottá, csak nem a magas prioritású, fontos problémák hatékony megoldását szolgálta és így azok számára, akik az irányelv történetét nem ismerik, logikátlannak, értelmetlennek tűnhet. Különösen igaz mindez sok irányelv egyes részleteire. A Víz Keretirányelv kidolgozását többek között ez tette szükségessé. A Víz Keretirányelv előírásainak megvalósítása után, néhány év múlva, egyes irányelveket hatályon kívül is fognak helyezni. Fontos tudni azt, hogy a Víz Keretirányelvben hivatkozott minden irányelvet beépítettek már a hazai jogrendszerbe.
Többen felteszik a kérdést, hogy előfordulhat-e az, hogy a Víz Keretirányelv előírásai mást tartalmaznak valamire vonatkozóan, mint az EU egyéb vízi-környezetvédelmi irányelvei. Nem tudunk ilyen esetről. Ha lenne ilyen, akkor vagy a Víz Keretirányelvet vagy a vele nem összhangban lévő irányelvet meg kellene változtatni. Ha ugyanarra a víztestre vonatkozóan különböző irányelvek, különböző környezeti célkitűzéseket fogalmaznak meg - és erre gyakran lehet példát találni - akkor a szigorúbb előírásokat kell érvényesíteni a Víz Keretirányelv előírásai szerint. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az irányelvek nincsenek összhangban. A Víz Keretirányelv kidolgozását többek között az tette szükségessé, hogy az EU vízi-környezettel kapcsolatos irányelvei nem működtek összehangoltan.
Sok szakember keresi a Víz Keretirányelvben a vízgazdálkodás több szakterületét, és nem találja azokat (például az öntözést, a vízrendezést, az árvízvédelmet, stb.). Ettől függetlenül azonban a Víz Keretirányelv a vízgazdálkodás teljes egészére, annak minden szakterületére, minden vízhasználatra és vízgazdálkodási szolgáltatásra és minden olyan emberi tevékenységre vonatkozik, amelyek a vizek állapotát befolyásolhatják. A Víz Keretirányelvben előírt gazdasági elemzéseket minden vízgazdálkodási tevékenységre, illetve a vizek állapotát befolyásoló minden tevékenységre el kell végezni, és a költség-visszatérülés elvének érvényesítését is valószínűleg minden vízgazdálkodási szolgáltatás esetén számon fogja kérni az Európai Unió. A Víz Keretirányelvben nincs benne minden olyan szabályozás, ami ahhoz szükséges, hogy a vízkészletekből a társadalom minden igényét, illetve a társadalomnak minden a vízgazdálkodással kapcsolatos igényét a leghatékonyabban kielégítsék. Ehhez minden országban létezik, illetve léteznie kell az adott ország saját nemzeti vízgazdálkodási szabályozási rendszerének. Mindebből az következik, hogy a vízgyűjtő gazdálkodási terveknek is foglalkozniuk kell minden vízgazdálkodási tevékenységgel és a vizek állapotára hatást gyakoroló minden tevékenységgel. Voltak szakértők, akik a Víz Keretirányelvet az Európai Unióban és Magyarországon is Vízvédelmi Víz Keretirányelvnek kezdték nevezni. A Víz Keretirányelv főszerkesztői azonban mindig kerülték ezt az elnevezést, hiszen a Víz Keretirányelv fő célkitűzése az integrált, fenntartható vízgazdálkodási politika kidolgozása és megvalósítása kereteinek biztosítása. A Víz Keretirányelv legtöbb előírása a vízvédelemmel foglalkozik, ugyanakkor azonban a Víz Keretirányelv a társadalom mindenfajta vízzel kapcsolatos igényének kielégítését is befolyásolja. A Víz Keretirányelv egyik nagyon lényeges előírása az, hogy a társadalmat a folyamat kezdetétől a végéig be kell vonni a vízgyűjtő gazdálkodási tervek készítésébe és a tervek megvalósításának ellenőrzésébe is. A társadalom elé nem lehet kiállni azzal, hogy a vízgyűjtő gazdálkodási tervek csak a költséges vízvédelmi intézkedésekkel foglalkoznak. A hazai irányelvek alapján az elmúlt években készült vízgyűjtő gazdálkodási tervek társadalmi vitái is azt mutatták, hogy a társadalom képviselői a tervekben a számukra legégetőbb vízgazdálkodási problémák (árvízvédelem, belvízvédelem, öntözés, vízparti szabadidő eltöltés, víztáj-védelem stb.) megoldására tervezett intézkedéseket keresték, és csak ezekkel együtt fogadták el a vízi- környezeti károk elhárítására/megelőzésére tervezett intézkedéseket.
Ismerni kell magát a Víz Keretirányelvet és minden a Víz Keretirányelvben hivatkozott irányelvet. Ezen kívül ismerni kell az EU új vízgazdálkodási politikáját, programjait, más szektorok ezekhez csatlakozó politikáit és programjait, valamint azt, hogy a hivatkozott irányelvek hogyan alakultak ki és hogy a meglévő irányelvek alkalmazásával kapcsolatban milyen tapasztalatokat szereztek az EU tagállamaiban, azért, hogy ne kövessük el ugyanazokat a hibákat a bevezetésük során, mint az EU tagállamai.
Az egyik kulcsterület a vizek jó állapotának és különösen jó ökológiai állapotának biztosítása. A vizek állapotára minden fajta vízgazdálkodási tevékenység hatással van. Ezért fel kell tárni azt, hogy a jelenleg folyamatban lévő vízgazdálkodási tevékenységek mivel jellemezhetők, és mire lehet számítani a jövőben. Ha a tevékenységek a múltban a vizek állapotának romlásához vezettek, illetve a jelenben vagy a jövőben a vizek állapotának romlásához vezetnek, vagy vezethetnek, akkor meg kell tervezni a Víz Keretirányelv előírásainak megfelelően azokat az intézkedési programokat, amelyek biztosíthatják a vizek állapotának javulását, illetve megelőzhetik, megakadályozhatják a vizek állapotának romlását.
A Víz Keretirányelv értékét nem szabad túlbecsülni, de alulértékelni sem. Az Európai Unió tizenöt tagállamának szakértői készítették. Nagyon sokat vitatkoztak rajta, az Európai Unió pártjai, civil szervezetei és különböző érdekcsoportjai, a Parlament, a Tanács, a Bizottság, a Parlament bizottságai több évig tartó viták, javítgatás, fejlesztés után egyeztek meg a végleges szövegben, ami magán viseli a hosszú vajúdás jegyeit. Lehet, hogy a korábbi változatok következetesebbek, szakmailag elfogadhatóbbak voltak, de a Víz Keretirányelv így is világviszonylatban egyedülálló dokumentum a fenntartható vízgazdálkodás érdekében. A Víz Keretirányelv előírásainak megvalósításához sok témakörben még mindig nem született meg a megfelelő módszertan. Ezeken most dolgoznak. Remélhetőleg rövid határidőn belül meg fognak jelenni azok az útmutatók is az egyes kulcskérdések megoldásához, amelyek most még készülnek.
A Víz Keretirányelv - ahogyan a neve is mondja - minden benne szereplő előírás végrehajtásának megszabja a kereteit, megadja az előírás teljesítéséhez megoldandó feladatokat és kijelöli azt a határidőt is, amikorra az egyes feladatokat el kell végezni. A határidők rendszere olyan, hogy az egymásra épülő feladatokat a véghatáridőig végre lehessen hajtani. Tehát egyáltalán nem arról van szó, hogy valamiféle félkész jogszabályt léptettek hatályba csak azért, hogy végre elmondhassák, hogy a jogszabály megszületett. A Víz Keretirányelv egyes előírásaiból az is következik, hogy az előírás teljesítéséhez szükséges feladatok megoldását intenzív, esetenként több éves vizsgálatokkal kell előkészíteni. A Víz Keretirányelv előírásait 2003 végéig kellett átültetni a nemzeti víz- és környezetgazdálkodási joganyagba. Ez azonban nem jelenti azt, hogy addig semmit sem kellett tenni a Víz Keretirányelv előírásainak végrehajtása érdekében. Számos olyan előírást tartalmaz a Víz Keretirányelv, amely időben történő végrehajtásához az EU tagállamokhoz, vagy például a Duna völgy országaihoz hasonlóan, velük szorosan együttműködve, azonnal el kellett kezdeni az előkészítő munkák elvégzését.
Az EU tagállamok kormányai. Ha egy tagállam az EU jogszabályait nem vezeti be, illetve azok előírásait nem érvényesíti, akkor az Európai Bíróság elmarasztalja a tagállamot, ahogy erre már sok példa is említhető.
A Víz Keretirányelv előírásai szerint a tagállamoknak tiszteletben kell tartaniuk/teljesíteniük kell a nemzetközi szerződésekben vállalt kötelezettségeiket. A Víz Keretirányelv több nemzetközi egyezményre név szerint is hivatkozik. A tagállamoknak azonban a Víz Keretirányelv előírásai szerint sokkal szorosabban együtt kell működniük a vízgazdálkodásban a közös vízgyűjtőkön, kötelező közös vízgyűjtő gazdálkodási tervet készíteniük, kötelező koordinálni a tevékenységüket. Ha tagállamok és nem tagállamok osztoznak a vízgyűjtőkön, akkor a tagállamoknak igyekezniük kell elérni azt, hogy közös vízgyűjtő gazdálkodási tervek készüljenek. Ha a vízgyűjtőn osztozó országok nehezen tudnak megegyezni, kérhetik az Európai Bizottság segítségét. Mindez Magyarország számára különösen fontossá teszi a Víz Keretirányelv bevezetését.
Meg kell majd határozni azt, hogy melyek a Duna völgy, Tisza völgy, Dráva völgy és a kisebb nemzetközi vízgyűjtők szintjén végzett koordinációt igénylő vízgazdálkodási feladatok és ezek figyelembe vételével kezdeményezni és elkészíteni a nemzetközi vízgyűjtő gazdálkodási terveket. Egy országon belüli részvízgyűjtő esetén is vizsgálni kell azt, hogy milyen hatással vannak a részvízgyűjtőn végzett emberi tevékenységek a részvízgyűjtőn kívüli területekre, és milyen hatással vannak a részvízgyűjtőn kívüli területeken végzett emberi tevékenységek a részvízgyűjtőn a víztestek állapotára és a kedvezőtlen hatásokat elhárító, illetve megelőző intézkedéseket meg kell határozni az ilyen esetekben is. Annak módszertanát, hogy ez pontosan hogyan történjen, még ki kell dolgozni a vízgyűjtőkön osztozó országokkal közösen.
A Víz Keretirányelv 2000. december 22.-én lépett hatályba. A jogszabálytervezet addig sokszor, jelentős mértékben változott. Jelenleg a Víz Keretirányelv jogharmonizációja és a végrehajtásához szükséges módszertan kidolgozása még folyik, amelynek keretében elvégzik a Víz Keretirányelvben használt fogalmak, kifejezések lehetséges legjobb magyar megfelelőinek kiválasztását is. Ezért eddig nem volt érdemes pontos, hivatalos fordítást készíteni. A hivatalos fordítását az Európai Unió jogszabályainak az Igazságügy Minisztérium útmutatója szerint csak a fordító irodák erre feljogosított konzorciumának szabad elvégeznie.
A korábban bevezetett vízvédelmi jogszabályok nem hozták meg a kívánt eredményt, a vizek állapota nem javult a kívánt mértékben, sőt helyenként tovább romlott.
A Víz Keretirányelv a vizek jó állapotba helyezéséhez és a jó állapot megőrzéséhez szükséges előírásokat tartalmazza, a társadalom, illetve a gazdasági szektorok vizekkel kapcsolatos igényeinek (közöttük az árvíz- és belvízkárok megelőzése) kielégítéséhez szükséges szabályozásokat, monitoring igényeket stb. nem. Utóbbiak az egyes országok feladatkörébe tartoznak és természetesen nagyon fontos az, hogy az országok a társadalom vízzel kapcsolatos igényeit a Víz Keretirányelv előírásaival összhangban, azok betartásával kielégítsék. A Víz Keretirányelv előírja a környezeti célkitűzések meghatározását és a célkitűzések teljesítését biztosító intézkedések megtervezését. A Víz Keretirányelv kötelezően előírja azt, hogy mit kell környezeti célkitűzésnek tekinteni, és hogyan kell meghatározni a környezeti célkitűzéseket. Kötelezően előírja azt is, hogy a környezeti célkitűzéseket mikorra kell teljesíteni.
Általánosságban megállapítható, hogy a Víz Keretirányelv nem hivatkozik név szerint a különböző vízgazdálkodási tevékenységekre (pl. árvízvédelem, öntözés, hajózás, folyószabályozás stb.). Ezek ritkán, vagy egyáltalán nem fordulnak elő a szövegben, mégis a Víz Keretirányelv nagyon sok előírása vonatkozik rájuk, mert a vizek állapotát jelentős mértékben, károsan befolyásolhatják.
A Víz Keretirányelv kimondja azt, hogy a társadalomnak és a gazdasági szektoroknak a vizekkel kapcsolatos igényeit ki kell elégíteni, de az igények kielégítésével kapcsolatos szabályozásokkal csak részben foglalkozik (pl. vizek állapotának védelme, költség-visszatérülés elve, szennyező fizet elv, a vizek emberi tevékenységek által okozott terheléseinek elemzése stb.) és a szabályozások nagyobb részét a tagállamokra bízza.
A Víz Keretirányelvnek az emberi tevékenységek hatásainak vizsgálatára és a gazdasági elemzésekre vonatkozó előírásait csak úgy lehet teljesíteni, ha legalább 15 éves (esetenként 21, illetve 27 éves) hosszú távú tervet készítünk a társadalom és a gazdasági szektorok minden fajta vízzel kapcsolatos igényeinek a kielégítésére.
Fontos szerepe lesz a döntésben a társadalom bevonásának. Nincs objektív mérce,
a probléma jelentőségétől függ az, hogy a társadalom bevonásával milyen szintű
testületnek (pl. helyi önkormányzat, illetékes főhatóság, országgyűlés stb.)
kell majd döntenie ezekben a kérdésekben a különböző esetekben. |